School life 9. rész (életjel)

[Kage POV]

A következő fél évem a terápiákról szólt.Minden második nap mentem gyógytornára,és minden negyedik,ötödik nap a gyógyszertárba gyógyszerért.Bang is mindig úgy követett mint egy pincsi kutya,persze ez ellen semmi kifogásom sem volt.A dolgokat jól átrágtuk,és megbeszéltünk mindent.Ráadásul azt is megkérdezte hogy szeretnék-e a barátnője lenni,ami persze hogy igen volt a válaszom.Járni még aligha tudtam de Bang mindenben segített.Bár az a csók ami akkor csattant el mikor én leestem arról a korlátról(ebbe az emlékbe még mindig beleborzongok) nem nagyon érdekelt,hisz akkor még nem voltunk együtt,sőt abban az állapotban inkább halott voltam mint élő,de azért mégis zavart hogy egy
idegen(számomra) csajjal smárolt.Tehát az életem helyre kerül,boldog voltam és szerelmes(de még mennyire)...


[Bang POV]

Fülig szerelmes voltam Kage-be.Szegény még mindig alig tudott járni és ha egy kicsit is erősebben fogtam meg,lemertem volna fogadni hogy fájt neki mert megrándult az arca.De sose akarta bevallani,pedig hányszor kértem már rá hogy szóljon ha valamit rosszul csinálok.

[Sora POV]

Végre mindenki boldog,és éli saját kis szerelmes életét.Néhanapján ki szoktunk mozdulni mind a hatan egy tripla randira,bár Kage miatt mindig lassabban kell mozognunk,mint az átlag.De ez senkit nem zavar...



Az élet megy tovább boldogan.........és a School life-nak vége :)
Hamarosan jön új fici :)

Köszönet!

-A blogunk elérte az 1000.nézettséget,nagyon köszönjük mindenkinek aki olvassa rendszeresen :)

Remélem,pár hónap múlva már a 2000.nézettséget ünnepeljük : )

A ráadás 2 az 1-ben fici School life (7-8 rész)

[Kage POV]

A halál békés és könnyű.Semmit nem érzek belőle,jelen pillanatban a saját nevemet sem tudnám megmondani akárhogy gondolkoznék is.Nem akarok visszatérni a valóságba ahol csak úgy játszadoznak az érzéseimmel.De tudtam hogy valaki esetleg valami vár engem és szeret.Lassan kezdett tisztulni minden. Nagyon fájt. Vagyis van amit egyáltalán nem éreztem...fura volt. Sokszor pislogtam, hogy megszokja az erős fényt.
- Hál'Istennek - hallottam meg egy hangot.Eltartott pár percig, mire rájöttem, hogy kit is látok.
- Sora? - kérdeztem halkan - Mi történt velem?
- Kiestél az erkélyemről - szólalt meg mellette egy fiú. Jongup ugrott be. Az unokatestvérem...
- én annyira sajnálom!
- Mm- ráztam meg a fejem, vagyis csak ráztam volna, mert kegyetlenül fájt - nem a te hibád.
 Ezek után nem sokkal bejött egy orvos, és közölte, hogy csípőtől lefelé nem tudok mozogni, részleges bénulásom van. Teljesen lesokkolt a hír.
- Mi lesz most?- suttogtam. Mit vétettem én nektek égiek, hogy ennyire nem szerettek?Abban a pillanatban hogy ezeket a szavakat kinyögtem,egy rettentően ideges és egyben megijedt arc rontott be a szobába.
-Kage,annyira sajnálom,miattam van az eg....-mondta az ideges arc.
-Css,nem a te hibád,hanem az enyém,én voltam túl közel a korláthoz és ennyi,ilyen bárkivel előfordulhat.

[Bang POV]

-MiRae te vagy az?-mondtam még mindig zokogva
-Az érettségi óta nem láttalak.-magyaráztam
-Igen én vagyok,te hogy kerülsz ide és miért sírsz?Elmagyaráztam neki az egész történetet ő meg figyelmesen végig hallgatta mit magyarázok.Mikor befejeztem hosszú percig csak ültünk egymás mellett és engem nézett.Az arckifejezése nem árult el semmit.
-Hiányoztál.-végül ennyit bökött ki
-Te is nekem.Ebben a pillanatban a düh,a vágy és a kétségbeesés vezérelt,MiRae egy rossz pillanatban botlott belém én meg kihasználom.Megcsókoltam.Ő meg visszacsókolt.Mindketten kapkodtuk a levegőt miután befejeztük.
-Legalább ugyan úgy csókolsz,mosolygott MiRae.
-Basszus,izé nem tudom mi történt velem,nagyon sajnálom...
-Ne sajnáld-unszolt.Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon,Sora volt az.Mit akarhat ilyenkor?
-Bocs ezt most muszáj felvennem-vetettem oda Mirae-nak.
-Bang-szólt bele egy ijedt hang a telefonba!-Igen?Mi baj?
-Kage!Az unokatestvérénél voltak és kiesett a 2. emeletről.
-És mégis hogyan?Mi a baja?Kilökte?Öngyilkos akart lenni?Az isten szerelmére Sora áruld már el!
-Részleges bénulás-csend-csípőtöl lefelé...
-Rohanok,és letettem a telefont.
-Mirae most mennem kell,izé és még egyszer bocsánat az előbbiért.Miközben száguldottam a kórház felé átgondoltam a dolgokat,miért esett volna le Kage arról a nyamvadt 2. emeletről ha nem miattam?Hát ki miatt az unokatestvére miatt?Mire odaértem a kórházhoz már futottam fel a kórtermébe.Amint berontottam az ajtón egy begipszelt,összeszurkált lányt láttam,nem ez nem lehet Kage,az lehetetlen...De mégis Ő.
-Kageeeeeeeee kiáltottam.Ő rám nézett de nem ismert fel.Amint fölé hajoltam,a megkönnyebbülés látszott a szemében.
-Annyira sajnálom,az én hibám az egész-zokogtam,és egy könnycsepp rá csöppent az arcára.
-Nem a te hibád-nyögte ki végül.
Hogy ne lenne az én hibám?Én mondtam neked hogy az egy nyamvadt éjszaka volt és hogy nem jelentett semmit,miközben az volt életem legjobb éjszakája amit eddig átéltem,Te vagy életem értelme,hogy tudnék nélküled élni?-a könnycseppek csak úgy gördülzek az én és az ő arcán végig.
-De hát azt mondtad..-mondta,és én kétkedést néztem ki a szeméből.
-Hazudtam,mert nem álltam kész egy kapcsolatra,és megbántam amit tettem veled,annyira sajnálom!
-Cssss,szeretlek!-Mondta ki végül egy félmosollyal a száján!
-Én is,és soha az életben nem fogom ezt tenni veled!Egy apró puszit nyomtam a szájára nehogy még jobban megfájduljon valamije...

És íme 22.00-kor kirakva ^-^ Olvassátok és mondjatok véleményt :)

School life (6.rész)

[Bang POV]

Csak letörten bámultam utánuk,miért,miért,miért?Csak erre tudtam gondolni.Hogy én egy balfék vagyok aki nem vette észre mekkora fájdalmat okoz egy lánynak.Balfék,balfék,balfék....Elkezdtem kóvályogni a parkban mindenfelé,egyszerűen nem tudtam gondolkozni.

]Kage POV]

Kage,hogy érzed magad?-kérdezteYongup
-Nem a mai lesz életem legboldogabb napja..
Az út további részében csöndben sétáltunk.Mikor felértünk én kimentem a teraszra elszívni vagy egy doboz cigit.Egyszerűen csak Guk arckifejezésére tudtam gondolni,mintha féltékeny lett volna,de ez lehetetlen hisz tisztán kimondta hogy sajnálja ami történt.Tehát biztosan nem érdeklem.Míg szívtam a cigit észre se vettem hogy Jongup ki jött a teraszra.
-Ez az a fiú akiről annyit meséltél?-kérdezte.
-Igen-válaszoltam kis idő után.
-Esküszöm megtudnám fojtani egy kanál vízbe...-és csak magyarázott és magyarázott.Észre se vette hogy nem is figyelek rá.Mikor abbahagyta csak vett egy hátraarcot és kiment,de pár pillanat múlva megfordult és ekkor történt a baj.....nekem ütközött én meg a deréknagyságú korlátnak,én kifordultam és csak repültem lefele a 2. emeletről,egy hangos reccsenés,egy éles fájdalom.
-Kageeeeeeeeee-egy ismerős hangot hallottam de hirtelen minden elsötétült.

[Bang POV]

Hirtelen nagyon elkezdtem fázni,és erős fájdalom tört elő belőlem,lehuppantam(inkább estem) a földre és hangosan elkezdtem zokogni.Ekkor egy vékony árny lépett elém.
-Bang?-szólalt meg vékony,ám mégis nőies hangon az árny.






Kérlek írjatok véleményt ^-^

Ja és mivel az oldallátogatottság 810 ezért ma este még megkapjátok a folytatást :)
http://www.youtube.com/watch?v=l94EgD5sBI0  Ez a zene adott ikhletet az íráshoz :)
By: Kage-Sora

School life 5. rész

[Bang Pov] 
Szükségem volt már egy kis mozgásra, a többiek megőrjítettek. Zelo csja teljesen felbolydított mindent, habár erről nem ő tehet... Viszont nem tudtam már mellettük gondolkozni. Ahogy a parkban sétáltam, megláttam, hogy Kage egy fa tövében ül egy idegen sráccal. Először azt hittem rosszul láttam, de nem. A buli óta nem tudtam beszélni vele... azok után, hogy nem tudom mit tettem vele, nem mertem a szemébe nézni, ő pedig mindig szobájába zárkózott. Ennek ellenére lett volna miről beszélnünk. És most  ott ült azzal az idegen sráccal... nem bírtam tétlenül nézni, odamentem hozzájuk. Mikor Kage hátrafordult, és megláttam könnyes szemeit, összeszorult a szívem. Nagyon rossz volt így látni.
-          Mi a baj? – kérdeztem aggodalmasan.
-          Hogy mi a baj? – vett egy mély levegőt, majd felállt – TE vagy a baj – bökte meg a mellkasom.
-          Én? – pislogtam rá értetlenül.
-          Igen te, Mr. csak az alkohol miatt volt. Azt hiszed, hogy engem csak úgy ki lehet használni, aztán pedig félredobni?!
-          Figyelj...
-          Nem, hallgass! Nem érdekelnek a kifogásaid. Van fogalmad róla, hogy mennyit szenvedtem miattad?!
-          Én... én nagyon sajnálom – mondtam szintén, de ő nem hitt nekem.
-          Az hiszed, ennyivel elintézed? – nézett rám durcásan.
Szavaira szinte önkéntelenül cselekedtem. Közelebb léptem hozzá, és gyengéden megcsókoltam. De Kage elhúzódott, és lekevert egy jó nagyot.
-          Au... ezt miért kaptam?
-          Mert megérdemelted...
-          Nyugi kislány – szólt közbe a srác – gyere, menjünk.
-          Mentek? Mégis hova?!
-          Amíg nem kezdődik az egyetem, Jongup-hoz költözöm. Ne is keressetek.
-          Tessék? Mi az, hogy hozzá költözöl? Egyáltalán ki ő neked? – zúdítottam rá kérdéseimet, de ő csak karon ragadta a fiút, és faképnél hagyott.
Letörten bámultam utána.