[Bang Pov]
Szükségem volt már egy kis mozgásra, a többiek megőrjítettek. Zelo csja teljesen felbolydított mindent, habár erről nem ő tehet... Viszont nem tudtam már mellettük gondolkozni. Ahogy a parkban sétáltam, megláttam, hogy Kage egy fa tövében ül egy idegen sráccal. Először azt hittem rosszul láttam, de nem. A buli óta nem tudtam beszélni vele... azok után, hogy nem tudom mit tettem vele, nem mertem a szemébe nézni, ő pedig mindig szobájába zárkózott. Ennek ellenére lett volna miről beszélnünk. És most ott ült azzal az idegen sráccal... nem bírtam tétlenül nézni, odamentem hozzájuk. Mikor Kage hátrafordult, és megláttam könnyes szemeit, összeszorult a szívem. Nagyon rossz volt így látni.
- Mi a baj? – kérdeztem aggodalmasan.
- Hogy mi a baj? – vett egy mély levegőt, majd felállt – TE vagy a baj – bökte meg a mellkasom.
- Én? – pislogtam rá értetlenül.
- Igen te, Mr. csak az alkohol miatt volt. Azt hiszed, hogy engem csak úgy ki lehet használni, aztán pedig félredobni?!
- Figyelj...
- Nem, hallgass! Nem érdekelnek a kifogásaid. Van fogalmad róla, hogy mennyit szenvedtem miattad?!
- Én... én nagyon sajnálom – mondtam szintén, de ő nem hitt nekem.
- Az hiszed, ennyivel elintézed? – nézett rám durcásan.
Szavaira szinte önkéntelenül cselekedtem. Közelebb léptem hozzá, és gyengéden megcsókoltam. De Kage elhúzódott, és lekevert egy jó nagyot.
- Au... ezt miért kaptam?
- Mert megérdemelted...
- Nyugi kislány – szólt közbe a srác – gyere, menjünk.
- Mentek? Mégis hova?!
- Amíg nem kezdődik az egyetem, Jongup-hoz költözöm. Ne is keressetek.
- Tessék? Mi az, hogy hozzá költözöl? Egyáltalán ki ő neked? – zúdítottam rá kérdéseimet, de ő csak karon ragadta a fiút, és faképnél hagyott.
Letörten bámultam utána.
Szükségem volt már egy kis mozgásra, a többiek megőrjítettek. Zelo csja teljesen felbolydított mindent, habár erről nem ő tehet... Viszont nem tudtam már mellettük gondolkozni. Ahogy a parkban sétáltam, megláttam, hogy Kage egy fa tövében ül egy idegen sráccal. Először azt hittem rosszul láttam, de nem. A buli óta nem tudtam beszélni vele... azok után, hogy nem tudom mit tettem vele, nem mertem a szemébe nézni, ő pedig mindig szobájába zárkózott. Ennek ellenére lett volna miről beszélnünk. És most ott ült azzal az idegen sráccal... nem bírtam tétlenül nézni, odamentem hozzájuk. Mikor Kage hátrafordult, és megláttam könnyes szemeit, összeszorult a szívem. Nagyon rossz volt így látni.
- Mi a baj? – kérdeztem aggodalmasan.
- Hogy mi a baj? – vett egy mély levegőt, majd felállt – TE vagy a baj – bökte meg a mellkasom.
- Én? – pislogtam rá értetlenül.
- Igen te, Mr. csak az alkohol miatt volt. Azt hiszed, hogy engem csak úgy ki lehet használni, aztán pedig félredobni?!
- Figyelj...
- Nem, hallgass! Nem érdekelnek a kifogásaid. Van fogalmad róla, hogy mennyit szenvedtem miattad?!
- Én... én nagyon sajnálom – mondtam szintén, de ő nem hitt nekem.
- Az hiszed, ennyivel elintézed? – nézett rám durcásan.
Szavaira szinte önkéntelenül cselekedtem. Közelebb léptem hozzá, és gyengéden megcsókoltam. De Kage elhúzódott, és lekevert egy jó nagyot.
- Au... ezt miért kaptam?
- Mert megérdemelted...
- Nyugi kislány – szólt közbe a srác – gyere, menjünk.
- Mentek? Mégis hova?!
- Amíg nem kezdődik az egyetem, Jongup-hoz költözöm. Ne is keressetek.
- Tessék? Mi az, hogy hozzá költözöl? Egyáltalán ki ő neked? – zúdítottam rá kérdéseimet, de ő csak karon ragadta a fiút, és faképnél hagyott.
Letörten bámultam utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése