School life 9. rész (életjel)

[Kage POV]

A következő fél évem a terápiákról szólt.Minden második nap mentem gyógytornára,és minden negyedik,ötödik nap a gyógyszertárba gyógyszerért.Bang is mindig úgy követett mint egy pincsi kutya,persze ez ellen semmi kifogásom sem volt.A dolgokat jól átrágtuk,és megbeszéltünk mindent.Ráadásul azt is megkérdezte hogy szeretnék-e a barátnője lenni,ami persze hogy igen volt a válaszom.Járni még aligha tudtam de Bang mindenben segített.Bár az a csók ami akkor csattant el mikor én leestem arról a korlátról(ebbe az emlékbe még mindig beleborzongok) nem nagyon érdekelt,hisz akkor még nem voltunk együtt,sőt abban az állapotban inkább halott voltam mint élő,de azért mégis zavart hogy egy
idegen(számomra) csajjal smárolt.Tehát az életem helyre kerül,boldog voltam és szerelmes(de még mennyire)...


[Bang POV]

Fülig szerelmes voltam Kage-be.Szegény még mindig alig tudott járni és ha egy kicsit is erősebben fogtam meg,lemertem volna fogadni hogy fájt neki mert megrándult az arca.De sose akarta bevallani,pedig hányszor kértem már rá hogy szóljon ha valamit rosszul csinálok.

[Sora POV]

Végre mindenki boldog,és éli saját kis szerelmes életét.Néhanapján ki szoktunk mozdulni mind a hatan egy tripla randira,bár Kage miatt mindig lassabban kell mozognunk,mint az átlag.De ez senkit nem zavar...



Az élet megy tovább boldogan.........és a School life-nak vége :)
Hamarosan jön új fici :)

Köszönet!

-A blogunk elérte az 1000.nézettséget,nagyon köszönjük mindenkinek aki olvassa rendszeresen :)

Remélem,pár hónap múlva már a 2000.nézettséget ünnepeljük : )

A ráadás 2 az 1-ben fici School life (7-8 rész)

[Kage POV]

A halál békés és könnyű.Semmit nem érzek belőle,jelen pillanatban a saját nevemet sem tudnám megmondani akárhogy gondolkoznék is.Nem akarok visszatérni a valóságba ahol csak úgy játszadoznak az érzéseimmel.De tudtam hogy valaki esetleg valami vár engem és szeret.Lassan kezdett tisztulni minden. Nagyon fájt. Vagyis van amit egyáltalán nem éreztem...fura volt. Sokszor pislogtam, hogy megszokja az erős fényt.
- Hál'Istennek - hallottam meg egy hangot.Eltartott pár percig, mire rájöttem, hogy kit is látok.
- Sora? - kérdeztem halkan - Mi történt velem?
- Kiestél az erkélyemről - szólalt meg mellette egy fiú. Jongup ugrott be. Az unokatestvérem...
- én annyira sajnálom!
- Mm- ráztam meg a fejem, vagyis csak ráztam volna, mert kegyetlenül fájt - nem a te hibád.
 Ezek után nem sokkal bejött egy orvos, és közölte, hogy csípőtől lefelé nem tudok mozogni, részleges bénulásom van. Teljesen lesokkolt a hír.
- Mi lesz most?- suttogtam. Mit vétettem én nektek égiek, hogy ennyire nem szerettek?Abban a pillanatban hogy ezeket a szavakat kinyögtem,egy rettentően ideges és egyben megijedt arc rontott be a szobába.
-Kage,annyira sajnálom,miattam van az eg....-mondta az ideges arc.
-Css,nem a te hibád,hanem az enyém,én voltam túl közel a korláthoz és ennyi,ilyen bárkivel előfordulhat.

[Bang POV]

-MiRae te vagy az?-mondtam még mindig zokogva
-Az érettségi óta nem láttalak.-magyaráztam
-Igen én vagyok,te hogy kerülsz ide és miért sírsz?Elmagyaráztam neki az egész történetet ő meg figyelmesen végig hallgatta mit magyarázok.Mikor befejeztem hosszú percig csak ültünk egymás mellett és engem nézett.Az arckifejezése nem árult el semmit.
-Hiányoztál.-végül ennyit bökött ki
-Te is nekem.Ebben a pillanatban a düh,a vágy és a kétségbeesés vezérelt,MiRae egy rossz pillanatban botlott belém én meg kihasználom.Megcsókoltam.Ő meg visszacsókolt.Mindketten kapkodtuk a levegőt miután befejeztük.
-Legalább ugyan úgy csókolsz,mosolygott MiRae.
-Basszus,izé nem tudom mi történt velem,nagyon sajnálom...
-Ne sajnáld-unszolt.Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon,Sora volt az.Mit akarhat ilyenkor?
-Bocs ezt most muszáj felvennem-vetettem oda Mirae-nak.
-Bang-szólt bele egy ijedt hang a telefonba!-Igen?Mi baj?
-Kage!Az unokatestvérénél voltak és kiesett a 2. emeletről.
-És mégis hogyan?Mi a baja?Kilökte?Öngyilkos akart lenni?Az isten szerelmére Sora áruld már el!
-Részleges bénulás-csend-csípőtöl lefelé...
-Rohanok,és letettem a telefont.
-Mirae most mennem kell,izé és még egyszer bocsánat az előbbiért.Miközben száguldottam a kórház felé átgondoltam a dolgokat,miért esett volna le Kage arról a nyamvadt 2. emeletről ha nem miattam?Hát ki miatt az unokatestvére miatt?Mire odaértem a kórházhoz már futottam fel a kórtermébe.Amint berontottam az ajtón egy begipszelt,összeszurkált lányt láttam,nem ez nem lehet Kage,az lehetetlen...De mégis Ő.
-Kageeeeeeeee kiáltottam.Ő rám nézett de nem ismert fel.Amint fölé hajoltam,a megkönnyebbülés látszott a szemében.
-Annyira sajnálom,az én hibám az egész-zokogtam,és egy könnycsepp rá csöppent az arcára.
-Nem a te hibád-nyögte ki végül.
Hogy ne lenne az én hibám?Én mondtam neked hogy az egy nyamvadt éjszaka volt és hogy nem jelentett semmit,miközben az volt életem legjobb éjszakája amit eddig átéltem,Te vagy életem értelme,hogy tudnék nélküled élni?-a könnycseppek csak úgy gördülzek az én és az ő arcán végig.
-De hát azt mondtad..-mondta,és én kétkedést néztem ki a szeméből.
-Hazudtam,mert nem álltam kész egy kapcsolatra,és megbántam amit tettem veled,annyira sajnálom!
-Cssss,szeretlek!-Mondta ki végül egy félmosollyal a száján!
-Én is,és soha az életben nem fogom ezt tenni veled!Egy apró puszit nyomtam a szájára nehogy még jobban megfájduljon valamije...

És íme 22.00-kor kirakva ^-^ Olvassátok és mondjatok véleményt :)

School life (6.rész)

[Bang POV]

Csak letörten bámultam utánuk,miért,miért,miért?Csak erre tudtam gondolni.Hogy én egy balfék vagyok aki nem vette észre mekkora fájdalmat okoz egy lánynak.Balfék,balfék,balfék....Elkezdtem kóvályogni a parkban mindenfelé,egyszerűen nem tudtam gondolkozni.

]Kage POV]

Kage,hogy érzed magad?-kérdezteYongup
-Nem a mai lesz életem legboldogabb napja..
Az út további részében csöndben sétáltunk.Mikor felértünk én kimentem a teraszra elszívni vagy egy doboz cigit.Egyszerűen csak Guk arckifejezésére tudtam gondolni,mintha féltékeny lett volna,de ez lehetetlen hisz tisztán kimondta hogy sajnálja ami történt.Tehát biztosan nem érdeklem.Míg szívtam a cigit észre se vettem hogy Jongup ki jött a teraszra.
-Ez az a fiú akiről annyit meséltél?-kérdezte.
-Igen-válaszoltam kis idő után.
-Esküszöm megtudnám fojtani egy kanál vízbe...-és csak magyarázott és magyarázott.Észre se vette hogy nem is figyelek rá.Mikor abbahagyta csak vett egy hátraarcot és kiment,de pár pillanat múlva megfordult és ekkor történt a baj.....nekem ütközött én meg a deréknagyságú korlátnak,én kifordultam és csak repültem lefele a 2. emeletről,egy hangos reccsenés,egy éles fájdalom.
-Kageeeeeeeeee-egy ismerős hangot hallottam de hirtelen minden elsötétült.

[Bang POV]

Hirtelen nagyon elkezdtem fázni,és erős fájdalom tört elő belőlem,lehuppantam(inkább estem) a földre és hangosan elkezdtem zokogni.Ekkor egy vékony árny lépett elém.
-Bang?-szólalt meg vékony,ám mégis nőies hangon az árny.






Kérlek írjatok véleményt ^-^

Ja és mivel az oldallátogatottság 810 ezért ma este még megkapjátok a folytatást :)
http://www.youtube.com/watch?v=l94EgD5sBI0  Ez a zene adott ikhletet az íráshoz :)
By: Kage-Sora

School life 5. rész

[Bang Pov] 
Szükségem volt már egy kis mozgásra, a többiek megőrjítettek. Zelo csja teljesen felbolydított mindent, habár erről nem ő tehet... Viszont nem tudtam már mellettük gondolkozni. Ahogy a parkban sétáltam, megláttam, hogy Kage egy fa tövében ül egy idegen sráccal. Először azt hittem rosszul láttam, de nem. A buli óta nem tudtam beszélni vele... azok után, hogy nem tudom mit tettem vele, nem mertem a szemébe nézni, ő pedig mindig szobájába zárkózott. Ennek ellenére lett volna miről beszélnünk. És most  ott ült azzal az idegen sráccal... nem bírtam tétlenül nézni, odamentem hozzájuk. Mikor Kage hátrafordult, és megláttam könnyes szemeit, összeszorult a szívem. Nagyon rossz volt így látni.
-          Mi a baj? – kérdeztem aggodalmasan.
-          Hogy mi a baj? – vett egy mély levegőt, majd felállt – TE vagy a baj – bökte meg a mellkasom.
-          Én? – pislogtam rá értetlenül.
-          Igen te, Mr. csak az alkohol miatt volt. Azt hiszed, hogy engem csak úgy ki lehet használni, aztán pedig félredobni?!
-          Figyelj...
-          Nem, hallgass! Nem érdekelnek a kifogásaid. Van fogalmad róla, hogy mennyit szenvedtem miattad?!
-          Én... én nagyon sajnálom – mondtam szintén, de ő nem hitt nekem.
-          Az hiszed, ennyivel elintézed? – nézett rám durcásan.
Szavaira szinte önkéntelenül cselekedtem. Közelebb léptem hozzá, és gyengéden megcsókoltam. De Kage elhúzódott, és lekevert egy jó nagyot.
-          Au... ezt miért kaptam?
-          Mert megérdemelted...
-          Nyugi kislány – szólt közbe a srác – gyere, menjünk.
-          Mentek? Mégis hova?!
-          Amíg nem kezdődik az egyetem, Jongup-hoz költözöm. Ne is keressetek.
-          Tessék? Mi az, hogy hozzá költözöl? Egyáltalán ki ő neked? – zúdítottam rá kérdéseimet, de ő csak karon ragadta a fiút, és faképnél hagyott.
Letörten bámultam utána.

School life-4.rész

Két napig csak enni, zuhanyozni jártam ki, senkivel nem beszéltem. Persze ez Bang-ot csöppet sem érdekelte. A harmadik napon Zelo hívott ki mindenkit a nappaliba.
-Nos, szóval mivel van még egy felesleges szobánk, ezért Kimi-vel odaköltözök.
-Jó de csak akkor ha Himi odaköltözik a te helyedre – ajánlott kompromisszumot Sora.
-Van valakinek kifogása ellene?
Én csak a vállamat vonogattam, majd elindultam a szobánk felé.
-Neki meg mi baja? – kérdezte Kimi.
A választ már nem hallottam.  Elegem volt. Zelo-ék is, Sora-ék is boldogok voltak, én pedig...nos Bang még mindig keresztül nézett rajtam. Legkevésbé sem érdekelt, hogy ki hova költözik. Az meg főképp nem, hogy kivel. Elég letargikus állapotban voltam. Ez így folytatódott egészen péntekig, amikor is Sora-nak támadt egy ötlete.
-Beszélj Jongup-al! – mondta vigyorogva, mikor beléptem a szobába.
-Tessék? Minek? – néztem rá értetlenül.
-Bang nem tudja, hogy ő az unokatestvéred.
-Ééés...?
-De nehéz felfogású vagy... ha Jong segít, féltékenné tudod tenni YongGuk-ot.
-De... biztos, hogy nem érdeklem Gukkie-t.
Sora úgy nézett rám, mint egy zakkantra. Végül hosszas győzködés után rávett, hogy felhívjam unokabátyámat, és lebeszéljek vele egy találkozót. Szombat reggelre összevakartam magam, kerestem valami egyszerű ruhát, és feldobtam egy halvány sminket. Jongup a parkban várt, mikor odaártem.
-          Szia! – köszönt fülig érő mosollal, mire én a nyakába ugrottam.
-          Szia~! Úgy hiányoztál.
-          Te is nekem hugi,hidd el, de elég rossz színben vagy... Mi történt veled?
Szép sorjában elmeséltem neki mindent. Mire mondandóm végére értem, már patakokban folytak a könnyeim. Unokatestvérem vígasztalóan magához ölelt, és a hátamat kezdte simogatni. Kiskoromban is mindig így nyugtatott meg.
-          Minden rendben lesz – súgta.
Én válaszul csak szipogtam egyett.
-          Kage? Te meg mit csinálsz? – szólalt meg egy ismers hang a hátam mögött – Ki ez a fiú? – kérdezte féltékenyen.
Ránéztem könnyekkel áztatott arcommal, és lassan megráztam a fejem.

School life (3.rész)

Sora Pov

 
Odajött hozzám, szorosan átölelt, majd megcsókolt.
-Életem legjobb bulija volt ez-mondtam.
-Reméltem is- szólalt meg Himchan- csak hogy ne a szex hozzon minket össze, eljössz velem vacsorázni?
-Persze- válaszoltam neki széles vigyorral a számon.
-Vagy nem vacsora, hanem valami más, amihez kedved van...
-Jó, de mikor megyünk? – kíváncsiskodtam.
-Mondjuk ma este?
Még válaszolni sem volt időm, Zelo lépett be a szobába. Nem egyedül, hanem egy lánnyal. Nem is nagyon érdekelt, hisz már van barátom, de azért mégis. Belegondolni volt rossz, hogy akivel elméletileg szerettem volna össze jönni, az egy másik lánnyal mászkál...
-Sziasztok- szólalt meg a lány, és odaállt elém.
-Mi még nem találkoztunk, Kimi vagyok és te?
Fél perc múlva fogta az agyam, hogy ki is áll velem szemben.
-Ööööö szia. Sora vagyok.
- Ő meg ki? - lépett be Kage a konyhába, s értetlenül méregette az ismeretlen lányt.
- Kimi vagyok, Zelo barátnője- felelte bátortalanul.
- Tessék?- kérdeztem szinte egyszerre Kage-vel.
- Jól hallottátok - mondta Zelo flegmán.
- Mi ez a síri hangulat? - jelent meg YongGuk a fejét fogva.
- Semmi... Mr. paradicsom bemutatta a barátnőjét...
Ő nagyokat pislogott, majd hátba veregette a maknae-t.
- Gratulálok- majd hozzátette- bocs, de én most hazamegyek, hasogat a fejem... jó buli volt HimChan, köszi a vendéglátást.
Szépen lassan mindenki hazaszállingózott, én vártam már az estét, minél előbb újra látni akartam Channie-t.

Kage Pov

 Amint hazaértem, beestem az ágyba, és csak kora délután ébredtem fel. Kimentem a konyhába, ahol csak Bang ült. Rámosolyogtam, majd kutatni kezdtem a hűtőben valami ebéd után.
- Kage.. - szólított meg lassan.
- Igen? - fordultam felé.
- Mit csináltunk tegnap este?
-Nem emlékszel semmire? - kérdeztem, és próbáltam nem mutatni, mennyire csalódott vagyok. Ő megrázta a fejét - Megcsókoltál, aztán felvittél egy szobába..
- Egy szobába? Te jó ég, annyira sajnálom... az alkohol miatt volt....
Most már nem tudtam türtőztetni magam, eleredtek a könnyeim... én nem "az alkohol" miatt mentem vele, ő jelentett számomra mindent...
- Ne aggódj, nem csináltál semmi Olyat - mondtam, s éreztem, hogy könnyeim alatt is elpirultam.
Mielőtt bármit is mondhatott volna, felszaladtam a szobámba, és magamra zártam az ajtót.

School lie (2.rész)

Sora Pov

A délután többi része beszélgetéssel és netezéssel zajlott. Öt körül elsőnek kezdtem a fürdőszobában, ami marha nagy szerencse. Lezuhanyoztam, kerestem egy kényelmes, de csini ruhát, kisminkeltem magam és kész is voltam. Ez mindössze másfél órába telt, amiért a többiek nagyon mérgesek voltak. Nem irigylem azt aki Zelo után került be...Mire mindenki elkészült fél kilenc lett.

-Remélem nem haragszik Himchan, hogy egy picit késünk - szólalt meg Kage.
-Késünk, tovább maradunk!
-Na de Zelo! Nem rughatsz be úgy mint a múltkori bulinál! – korholtam.

Útközben beugrottunk a marketbe piáért, persze Zelonak odafele ki kellett nyitnia a vodkát.
-Zelo!-szóltam rá erélyesen -Még oda sem értünk, de te már piálsz...
- Ugyan már, ez csak egy kis alapozás! - mondta Kage, majd kikapta Zelo kezéből az üveget, és meghúzta.
-Úgy látszik én vagyok az egyetlen normális a csapatban...Jaj Bang hogy te is itt vagy? Pár napja nagyon rejtélyes,remélem nincs komolyabb baj. Mostanában csendesebb volt, gyakran máshol járt  az esze, ha hozzászóltam nem válaszolt rögtön. Azt mondta, csak fáradt, de tudtam, hogy több áll a dolog mögött. Ám nem ő volt az egyetlen, aki furcsán viselkedett, Kage is gyakran álmodozó tekintettel meredt maga elé, habár ennek nagyon jól tudtam, hogy mi az oka...


A buliban Bang és Kage feltűnően összemelegedtek, Zeloval ez lehetetlen volt, most épp a lányoknak énekelt a sarokban. Holnap jaj lesz neki. Talán ez ma nem a mi esténk,de mindenesetre örülök hogy azok ketten legalább jól érzik magukat.
Merengve néztem magam elé, mikor megpillantottam őket,a szám sarkában egy pici mosoly jelent meg.
Fél óra múlva már a folyóson álltak, és csókolóztak. Mit ne mondjak ezen sem lepődtem meg.
Míg gondolkoztam Himchan lépett hozzám.

-Hello csajszi!
 -Szia Himii! – köszöntem vissza lelkesen.
-Miért üldögélsz itt? Gyere táncoljunk!
Ekkor rápillantottam Zelora aki egy ritka ronda lánnyal táncolt. Elkapott a féltékenységi vonat.
-Miért is ne,menjünk!

Tíz perc múlva egymáshoz simulva, összehangolva táncoltunk. Zelo már nem is érdekelt. Mire észbe kaptam, mármi is a folyosón nyaltuk faltuk egymást. Hevesen csókolt, olykor-olykor belenyögtem amit egy kajla mosollyal viszonzott. Felkapott a karjába, de a szájával nem engedett el. Nagy nehezen kinyitottuk az ajtót, ő óvatosan lefektetett az ágyra. Levette a pólómat. Simogatta az oldalamat közben még mindig nem engedett ajkaival.Megtörtént aminek meg kell. A végén nyögtem egy hangosat, nem érdekelt, hogy mindenki meghallja. Himchan felöltöztetett a pólójába, ezután felvettem a bugyimat, majd elaludtunk. Reggel nem esett le, hol vagyok, fájt a fejem de mégis nagyon jó kedvem volt, valószínűleg az éjszakai események miatt...A szobából kilépve Kage-vel futottam össze.

-Látom neked is jó volt az éjszakád.-kacsintott rám.
-Még mi az hogy -mosolyodtam el.
-Nem láttad Himchant?
-De, épp pakol a konyhában.
Megindultam a konyha felé, és észrevettem Himii-t.
-Ó szia Kicsim-szólalt meg Himchan.
Erre csak mosolyogni tudtam