2012. december 18., kedd

School life-4.rész

Két napig csak enni, zuhanyozni jártam ki, senkivel nem beszéltem. Persze ez Bang-ot csöppet sem érdekelte. A harmadik napon Zelo hívott ki mindenkit a nappaliba.
-Nos, szóval mivel van még egy felesleges szobánk, ezért Kimi-vel odaköltözök.
-Jó de csak akkor ha Himi odaköltözik a te helyedre – ajánlott kompromisszumot Sora.
-Van valakinek kifogása ellene?
Én csak a vállamat vonogattam, majd elindultam a szobánk felé.
-Neki meg mi baja? – kérdezte Kimi.
A választ már nem hallottam.  Elegem volt. Zelo-ék is, Sora-ék is boldogok voltak, én pedig...nos Bang még mindig keresztül nézett rajtam. Legkevésbé sem érdekelt, hogy ki hova költözik. Az meg főképp nem, hogy kivel. Elég letargikus állapotban voltam. Ez így folytatódott egészen péntekig, amikor is Sora-nak támadt egy ötlete.
-Beszélj Jongup-al! – mondta vigyorogva, mikor beléptem a szobába.
-Tessék? Minek? – néztem rá értetlenül.
-Bang nem tudja, hogy ő az unokatestvéred.
-Ééés...?
-De nehéz felfogású vagy... ha Jong segít, féltékenné tudod tenni YongGuk-ot.
-De... biztos, hogy nem érdeklem Gukkie-t.
Sora úgy nézett rám, mint egy zakkantra. Végül hosszas győzködés után rávett, hogy felhívjam unokabátyámat, és lebeszéljek vele egy találkozót. Szombat reggelre összevakartam magam, kerestem valami egyszerű ruhát, és feldobtam egy halvány sminket. Jongup a parkban várt, mikor odaártem.
-          Szia! – köszönt fülig érő mosollal, mire én a nyakába ugrottam.
-          Szia~! Úgy hiányoztál.
-          Te is nekem hugi,hidd el, de elég rossz színben vagy... Mi történt veled?
Szép sorjában elmeséltem neki mindent. Mire mondandóm végére értem, már patakokban folytak a könnyeim. Unokatestvérem vígasztalóan magához ölelt, és a hátamat kezdte simogatni. Kiskoromban is mindig így nyugtatott meg.
-          Minden rendben lesz – súgta.
Én válaszul csak szipogtam egyett.
-          Kage? Te meg mit csinálsz? – szólalt meg egy ismers hang a hátam mögött – Ki ez a fiú? – kérdezte féltékenyen.
Ránéztem könnyekkel áztatott arcommal, és lassan megráztam a fejem.

2 megjegyzés: